A TISZALÖKI REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETÉRŐL

(Bemutatja: ARANYÁSZ SÁMUEL tiszteletbeli gondnok)

A tiszalöki református egyház sok nehézségen ment keresztül. A levéltár nagy része a II. világháború idején elpusztult, csak az anyakönyvekben fellelhető feljegyzések maradtak fent.
1850-től nem maradt meg semmi. Az akkori lelkipásztor Mikó Sándor nem tartózkodott Tiszalökön, de szerencsére Szűcs József harangozónak és feleségének Kovács Margitnak köszönhető, hogy a szétszórt iratokat, anyakönyveket, az egyház értékeit összeszedték és Szentesi Mihály gondnok lakására elvitték megőrzésre. Ő nem merte vállalni, majd Pál Ferenc, az egyház presbitere és pénztárosa vállalta a kockázatot az egyházért és a pincéjében lett elásva. A szovjet csapatok megérkezésekor a pince tele volt lányokkal és asszonyokkal, ők szétszaladtak, majd később Maros Sándor átment megnézni, mi van az egyház anyagával. Akkorra már kiásták az összes arany és ezüst tárgyat az iratokkal együtt. Ő összeszedett mindent, amit talált, átvitte a saját lakására és ágy alá rejtette. Így maradtak meg az egyházunk kincsei.
A megmaradt iratokat Pógyor István lelkipásztor rendbe tette, a sérült anyakönyveket átköttette és használható állapotba tette.
A templom történetéből a falu templomát 1316-ban említik legkorábban, Kállay 67 reg. 1332-35 között Miklós püspöknek szentelt egyházának Jakab nevű plébánosa szerepelt a pápai tized jegyzékben. Középkori kőtemploma 1696-ban a Kálvinistáké volt. A reformátusok templomát egy 1767-i vizsgálat említi. Az egyházi levéltárban lévő 1779 évi Canonica visitáció szerint a Kállay család építette Szent Killián tiszteletére, mely templomot a reformátusok és a katolikusok közösen használtak.
A templom három különböző időben került átalakításra. A legrégebbi rész a keleti oldalon 14x8 m volt. Itt volt az orgona kis kar. Az 1787-es években 14x9 m-es bővítés történt. Ez lett a teljes hossza a templomnak. Majd az északi részt 6x8 m-rel bővítették 1883-ban ez a rész volt a nagy kar. A déli oldalon nem volt semmi karzat. A mennyezet fakazettás volt, az ülőhelyek száma 1200, a torony 30 m magas volt.
A harangjainkról: Legelőször az 1 sz. anyakönyvben találhatunk feljegyzést. 1766-ban az eklézsia a maga költségén öntetett egy jeles harangot. Ez van feljegyezve: Anno 1766-ban:

„TISZTELETES KOVÁCS JÁNOS ÚR PREDIKÁTORSÁGÁBAN INDUSTRIÁJÁBÓL, MELYHEZ ACÉLBÓL NEMZETES VITÉZ SOLTÉSZ ISTVÁN URAM KÜLÖNÖS JÓ AKARATTYA MELYEN ILYEN INSERIIPITÁBAL A TELJES SZENTHÁROMSÁG EGY ISTENNEK TISZTELETÉRE ÖNTETTE 1766. ÉVBEN”.
Ao. 1769 nemzetes és vitézlő Soltész István uram hites felesége Keskeny Sára asszonnyal együtt teljes Istennel való buzgóságból utólag felindulván a Löki Rfta eklézsia ékességére a maguk költségére öntettek egy szép harangot melyen ilyen írás vagyon magyarul:

„A TELJES SZENTHÁROMSÁG EGY ISTENNEK DICSŐSÉGÉRE ÖNTETTE N. SOLTÉSZ ISTVÁN URAM FELESÉGÉVEL N. KESKENY SÁRA ASSZONY T-LÖKI RFTA SZ. EKKLÉSIA SZÁMÁRA.”
Majd 1772-ben ez a feljegyzés következik:

„AO. 1772. NEMZETES ÉS VITÉZLŐ NAGY FERENC URAM ISTEN DICSŐSÉGÉHEZ, SZENT EKLÉSIÁHOZ VALÓ BUZGÓSÁGBÓL ELKÉSZÍTETT HARANGJÁT SZENT EKKLÉSIÁNAK A MAGA KÖLTSÉGÉVEL ÚJONNAN ÖNTETTE. EZEKET A HARANGOKAT HÁROM ÍZBEN AJÁNLOTTÁK FEL ILLETVE VITTÉK EL: 1848-49-ES SZABADSÁGHARCBA, 1914-BEN AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBA ÉS 1943-BAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBA.”
Az 1848-as szabadságharc után két harangja volt az egyháznak. Az egyiket Halmi Sándor Főgondnok és családja öntette, a másikat Tarcalról hozták haza. A tiszalökiek a szőlőművelésben dolgoztak Tarcalon és felismerték a harangot, többen összeálltak, és az én anyai ágon lévő elődöm is részt vett a harang hazahozatalában, ezért ők a Nagytemplomban a harmadik sorszéket kapták hűség jutalmul. A harangot Csorba Lukács négyökrös szekérrel hozta haza.
Az első világháború után három harang öntetett és favázon állott a toronyban. Volt egy 610 kg súlyú nagyharang, egy 325 kilogrammos középharang és egy 130 kilogrammos kisharang. A közép és a kisharangot Halmi Sándor és családja öntette. A nagyharang felirata a következő volt:

„MAGYAR HAZÁÉRT HÁBORÚBA VITT HARANG HELYETT ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉPÍTETTÉK KÖZADAKOZÁSBÓL A TISZALÖKI REFORMÁTUS EGYHÁZ ÁLDOZATKÉSZ TAGJAI AZ ÚRNAK 1922-IK ESZTENDEJÉBEN BÁRÓ VAY MIKLÓS FŐGONDNOK BÉNI JÓZSEF GONDNOK ÉS BARTHA LÁSZLÓ LELKÉSZSÉGE IDEJÉN.”

A német csapatok a templomot 1944. november 1-én hajnalban felrobbantották és a nagyharang lengőszerkezete három felé eltörött.

Több helyen írva van, hogy a templomot 1944. október 31-én robbantották fel. Ez téves, mert élő emberek még vannak és hivatalos pecséttel és aláírással igazolják, hogy november 1-jén hajnalban történt a felrobbantása, melyről fénymásolat nálam is található. 1963-ban Mikó Sándor lelkészsége idején, Beke István főgondnok és Balogh Mihály gondnok gondnokságuk idején öntettek egy 320 kg-os kisharangot. A felirata a következő:

„A TISZALÖKI HÍVEK ADAKOZÁSÁBÓL ÖNTETETT 1963. ÉVBEN MIKÓ SÁNDOR LELKÉSZI BEKE ISTVÁN FŐGONDNOKI ÉS BALOGH MIHÁLY SZOLGÁLATI IDEJÉN.”

Ezt a két harangot 1967-ben emelték a mai helyére és ezután építtették rá a torony sisakját.
A harangok villamosítása lapátos meghajtású módszerrel 1974. március 16-án elkészült. 1979-től elektromos meghajtású higannyal működő harang van. A Nagytemplomot 1860-ban felújították és kibővítették, famennyezetes egyhajós szentéllyé, amelynek homlokzata gótikus támpillérekkel volt tagolva. Nagyon szép nyolcváltozatú orgonája volt az egyházunknak, melyet 1903-ban Kerékgyártó István épített és sajnos a háború alatt el is pusztult.
A reformáció nagy lendületet adott az oktatásnak a kiegyezés idején. 1859 és 1905 között Borús Lajos lelkész volt Tiszalökön. Az ő idejében épült meg a két tantermes iskola. 1889-ben a régi temető helyén újból egy két tantermes iskola, majd a régi bank és a presszó között szintén épült egy, ez lett később az 1848-as olvasókör. Nagy szolgálatot tett az egyházáért és a településért, mert az ő idejében került ide a Járásbíróság, és épült meg a Tisza töltés. 1908-ban halt meg, sírja a tiszalöki temetőben van.
Borús Lajost, Bartha László lelkész követte. Ő 1905 és 1943 között szolgált Tiszalökön. A hajdúvidéki egyházmegye esperese volt 1923-tól. Szolgálata idején épült fel az emeletes iskola és a paróchia mostani épülete.
Mikó Sándor 1943-tól 1968-ig szolgált Tiszalökön. Az ő idejében pusztult el a Nagytemplom. 1948. január hónapban úgy döntött az egyház vezetése, hogy a romtemplomból kitermelt anyagot, átszállítják a Szeles térre. A romtemplom lebontásán 18 kőműves három hétig dolgozott és a gyülekezet tagjai egyszer ezer fogatfuvart, valamint ötezer fogatfuvart hajtottak végre és ugyanennyi kézi munkát végzett a gyülekezet. Az Új templomot a Szeles térre a település központjába építették. Az épület alakját, maga a tér szabta meg. Szakemberek véleménye szerint, kereszthajós, tömör alakú épületet kívánt.
A templom tervét Borsos József nyugalmazott főtanácsos és Sípos László építészmérnök tervezte. Az építőmunkát Marázi József kőműves végezte. Az ülőpadokat lepkeszárnyszerűen helyezték volna el. Az ülőhely a földszinten 820 a karzatán 140 férőhelyes lett volna. Az anyagminőség kifogástalan volt, és így adódott az a megoldás, hogy az egész falat, várfalazással készítsék el, vagyis minden kődarab a falazásba mozaikszerűen beépüljön, és egy mozaikot alkosson. A külső falazatot sohasem kellett volna meszelni vagy festeni, mert a falazást cementes habarcsba rakták be. A tetőszerkezet lapos lett volna, mert a stílusa ezt követelte meg. Így jött létre egy modern kivitelezés. Az akkori felsőbb vezetés véleménye az volt, hogy nagyon szép, olyan, mint egy katedrális csak az a baj, hogy nagyon luxus az építése. 1948-ban 560. 000 forintra értékelték. Sajnos, az egyház az épület befejezéséhez se cementet, sem vasanyagot nem kapott, mert a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok részére zárolták.
1950-ben a meglévő pénzből 3 értékes házat vettek, melyből kettőt államosítottak. 1965-ben az Egyházkerület elnöksége az ígéret segítségével megpróbálta megoldani a lehetetlent, ami végzetessé is vált, mert a toronyrészhez és a tetőszerkezethez egyáltalán nem lehetett anyagot kapni. Közben elkészült a község távlati terve is. Centrumát áttette a Szeles térre. Az egyház hozzájárult a Szeles tér átadásához. A telekcsere megtörtént és cserébe a volt templom helyét kapta meg az egyház, hogy egy kisebb és szerényebb formába építhesse meg a templomát. Az akkori egyházellenes terror szinte várta azt a pillanatot, amikor lebonthassa. 1965-ben a helyi téesz építőbrigádja dózerekkel lerombolta a majdnem kész templomot. A tiszalöki nép sírva nézte a gyönyörű mű elpusztítását. A szép falakat ledöntötték és ezzel gyülekezetünk reménysége és tengernyi küzdelme szemünk láttára semmivé vált.
Ezt követően hozzáfogtak a mostani új kistemplom megépítéséhez. A tervét Aranyász István készítette a volt Szeles téri templom kisebbített formájára. Az alapkő letétele 1960. június 5-én történt. Az építkezés a hívek buzgó adakozásából és az egyházkerület 100.000 forintos adományából kezdődött el. A munkálatokat az akkori helyi szolgáltató ktsz végezte. A felszentelésére 1968. május 12-én került sor, Pógyor István lelkész beiktatásával együtt. Szolgálata idején közel fél évszázadnyi megpróbáltatás után 1992-ben azt a Nyíregyházán lévő lakást, amely nem került államosítás alá, eladtuk, és ebből a templom tornyát a csatornát lecseréltük, majd vörös rézzel fedtük, a tetőt pedig műemlékpalára cseréltük. Az ablakok, ajtók cseréjére is sor került.
1993 és 1994 között Tóth Tibor helyettes lelkipásztor szolgált. Az Ő szolgálata idején lett kicserélve a nagy harang eltört lengőszerkezete és mindkét harang ütője.
Az anyakönyvek 1761-től vannak meg. Ebben az anyakönyvben találhatók az első feljegyzések, mert más irataink nem maradtak meg. Az első feljegyzés így szól:
„A TISZA-LÖKI SZENT EKKLÉSIA EMLÉKEZTETŐ KÖNYVE, MELYBEN MEGÍRATTATIK AZOKNAK NEVE, AKIK AZ EKKLÉSIÁBAN SZÜLETTEK, ÖSSZVE ESKETTETTEK, MEGHALTAK ÉS KÖZÖNSÉGES HELYEN POENETENCIÁT TARTOTTAK KERESZTELTETÉSEKNEK, ESKETÉSEKNEK, A TEMETÉSEKNEK ÉS POENETENCIA TARTÁSOKNAK IDEJÉVEL ÉS NAPJÁVAL EGYÜTT 1761-IK ESZTENDŐTŐL FOGVA AZ EMLÍTETT ECLÉSIÁNAK ÉRDEMBEN TANÍTÓJA GERENDÁSI GÁSPÁR ÁLTAL SZABÓ ISTVÁN URAM CURÁTORSÁGÁBAN.
E KÖNYVBE VAN MEGÍRVA TISZTELETES URAM KÖTELESSÉGE, FIZETÉSE, RECTOR URAM TISZTSÉGEI, KÖTELESSÉGEI, OSKOLA MESTER URAM FIZETÉSE, A LÁNYOK TANÍTÓINAK FIZETÉSE, A TISZA LEÖKI RFTA EKKL. CURÁTORA TÖBB ELÖLJÁRÓ KÖTELESSÉGEI AZ ÁRVA GYEREKEKRŐL VALÓ GONDOSKODÁS. VAGYIS A GYÜLEKEZET TELJES ÉLETE RÖGZÍTVE VAN. MEGKÖVETELTÉK A TEMPLOMBA JÁRÁST, SZIGORÚAN VETTÉK A KÁROMKODÁST ÉS A PARÁZNÁLKODÁST.”
Néhány szót egyházunk felsőbb vezetéséről. Főgondnokok voltak az első anyakönyvben 1790-ben Nemes Aranyász István uram, Patai Sámuel 1800-ban, Bodnár János 1888-ban, (Kórik Gábor feljegyzése alapján) és id. Halmi Sándor 1914-1918-ban. A templom építésére 1000 korona alapítványt tett: Báró Vay Miklós 1918-1944, Kulcsár Miklós 1953-1958, Beke István 1958-1965 között. 30 éve vagyok az egyház presbitere és 1997-től az egyház gondnoka. Szolgálatom alatt negyedik lelkipásztora van a gyülekezetnek.
Az egyház felemelkedésének időszaka 1995-től kezdődött. Az első munkálatok a templombelső kifestésével és rendbetételével kezdődtek. 6 égő helyett ma 60 égő világít és 3 reflektor ég. Új szőnyeget, új villanyorgonát és mikrofont vettünk. A kerítést újraépítettük, a paróchia teljes felújítása kívülről és belülről megtörtént. A padlókat akácparkettára cseréltük. Az ablakokat, ajtókat hang- és hőszigetelésűre cseréltük ki. A régi romos mellékhelyiséget lebontottuk és helyette egy vasvázas modern épületet építettünk. Mindez 5 év alatt történt.
Még meg kell említenünk a XVI. század elején készült kelyhet, részben aranyozott ezüst. Talpánál és övén liliomos párta. Pereme tagozott, elején vésett címer látható, mely a legrégebbi és legértékesebb darabja az egyházunknak.
Az államosított iskolákat nem kértük vissza.
Az egyház történetét a reformáció idejétől napjainkig ilyen röviden leírni nem lehet, de a jelentősebb történeteket ismertettem, hogy tudjon róla a tiszalöki nép is.